2008.12.29.
2008 december 29. | Szerző: Alkony |
Hazudnék ha azt mondanám:már nem szeretlek.Szeretlek és továbbra is fenntartom azt amit akkor mondtam neked,amikor megkérdezted tőlem:
-Miért jössz hozzám feleségül?
-Mert te vagy a lelkem jobbik fele…
Azóta sok minden változott.Mi,te,én.A szerelem elmúlt,helyét átvette valami megbecsülés-és szeretetféleség.Nagyon sokat harcoltunk az elmúlt évek alatt:értünk,érted és értem.Én most mégis úgy érzem,a harcikedvem lankadóban.Nem hogy lankadóban,de végleg elmúlt.Már nem akarok küzdeni.Sem értünk,sem érted.Eljött az a pillanat amikor azt kell mondjam:most már magamért küzdök.Az életemért,mert melletted lassan levegőt sem kapok…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Annyira gyönyörű,keserédes,józan,és mégis hallani belőle a kínt.Nagyon jól írsz,sajnálom az apropóját….
Kedves Sicc!
Pont ezért született ez a napló.
Hogy végre józan legyek…
Kedves Fenjal!:
Szerintem sokan járunk hasonló cipőben.Sajnos.De mindenkinek magának kell eldöntenie,mikor elég az elég.
Nekem most.