2009.01.17.
2009 január 17. | Szerző: Alkony
Harmadik napja már hogy nem beszélünk…
Én nyalogatom az újabb sebet amit ütöttél rajtam,te pedig némaságba burkolózva és fejed csendben ingatva tépelődsz,mert nem érted mi bajom van.Néha hozzám szólsz,néha megpróbálsz közeledni-kevés sikerrel…De nem adod fel,mert te NEM SZOKTAD FELADNI…Mert azt gondolod:néhány kedves szó,egy simogatás,egy ölelés,és minden újra a régi lesz…
Írtam mindezt 2009.01.07-én,de akár ma is írhattam volna,mert:
Harmadik napja már hogy nem beszélünk…
Mikor veszed végre észre,hogy a régi nem lesz újra?…
2009.01.06.
2009 január 6. | Szerző: Alkony
A tegnap esti ingyencirkuszod után megesküdtem mindenre ami nekem szent,hogy elhagylak.Erősen töröm a fejem a megoldáson,bár jó ideje töprengek már rajta.
És most meg fogom találni.Akarom.Meg kell találnom.
Ez így nem mehet tovább…
2009.01.05.
2009 január 5. | Szerző: Alkony
Tudod:úgy teszel mint a strucc…
Homokba dugod a fejed,és hallani sem akarsz arról,észrevenni pedig pláne nem akarod,hogy valami nagyon megváltozott kettőnk között.Hogy a viszonyunk lassan inkább hasonlít baráti vagy testvéri kapcsolatra,mint férj és feleség viszonyára.Természetes dolog hogy nem lángolhat örökké a szerelem,de a szeretet és megbecsülés egymás iránt,már szintén elveszni látszik…
Emlékszel?Nem olyan régen még kényszerítenem kellett téged,hogy végre üljünk le és beszélgessünk.Próbáltalak szembeállítani a ténnyel:nem vagyok boldog melletted.Mi volt erre a válaszod?”Én sem,és akkor most rúgjunk fel mindent amit eddig elértünk?!”
Nem,nem kell felrúgni…Ha neked jobb az,hogy folyton egymást rugdossuk…
2009.01.02.
2009 január 2. | Szerző: Alkony
Nő létemre ritka tulajdonsággal ruháztak fel az égiek:nagyon keveset beszélek.Te sosem tudtad értékelni…
Ahogy teltek az évek,és ahogy romlott a kettőnk közötti viszony,már csak az igazán fontos dolgokat mondtam el neked.Valójában téged ez mindig is dühített,ezért hol szépen-hol csúnyán,de hangot adtál ennek az általad “rossz tulajdonságnak” vélt hibámnak.Soha nem vetted észre,hogy minél jobban és minél többször bántasz ezért,én annál kevesebbet fogok mondani neked…
Pedig szóltam és elmondtam még a kapcsolatunk elején,időnként szeretem a csendet és a magányt.Nincs szükségem arra,hogy valaki percenként rátelepedjen a gondolataimra és az érzéseimre.
De te nem hallgattál rám,megfojtottál a szereteteddel,mert mindig mindent tudni szerettél volna.Azt hogy éppen mit ettem,mit ittam,hol jártam,ki telefonált és mikor,hogy aznap hányszor csengetett a postás,vagy hogy hányszor raktam tisztába a gyereket…
Tudom-tudom,most cinikus vagyok.
Mostanában egyre többször előfordul velem…
2009.01.01.
2009 január 1. | Szerző: Alkony
A bejegyzés önmagáért beszél.
Te békésen alszol,én pedig itt ülök és tipródok:hogyan tovább?
2009 a változások éve lesz,vagy marad minden a régiben,és újra meghunyászkodva a gyerekek miatt azt mondom neked:persze hogy szeretlek!
2008.12.31.
2008 december 31. | Szerző: Alkony
Ennek az évnek ez az utolsó napja.Hosszú volt,és nagyon elfáradtam a sok értelmetlennek tűnő harcban.
Ezzel a dallal kívánok neked boldog új évet,és csak remélem,hogy a jövőd szebb lesz,mint mellettem a múltad volt…
2008.12.30.
2008 december 30. | Szerző: Alkony
Kérlek,ne közelíts…Ne közeledj…
Ne gondold azt hogy minden rendben van,csak azért mert végre mosolygok…Nem neked,nem rád mosolygok…
És ne!Kérlek ne érints meg,ne érj hozzám,ne fogd meg a kezem és ne ölelj!Ne légy erőszakos…Nem veszed észre hogy nem akarom hogy megfogd a kezem?Nem veszed észre,hogy nem akarom hogy megölelj?Hogy nem akarom hogy megérints?
Ne haragudj,nem esik jól…
Miért nem veszed észre?Azért mert ennyire érzéketlen vagy,vagy azért mert olyan önző,ami csak az egykék sajátossága?
Amire időben felhívták a figyelmemet,csak nem akartam róla tudomást venni…
Mert azt hittem:majd én megváltom a világot…
Nem sikerült.Naív voltam,hiú és önző…
2008.12.30.
2008 december 30. | Szerző: Alkony
Négy éven át küzdöttem a bizalmadért.Mert közvetlenül előttem nem sokkal egy olyan kapcsolatból léptél ki,ahol a menyasszonyodat egy ágyban találtad a legjobb barátoddal.Nekem kellett bűnhödnöm az ő bűneiért…
Emlékszel még arra a pofonra amit egy kollégád miatt kaptam tőled? Egy esküvő után,melyre hivatalosak voltunk mi is,és ő is.
Egész este zaklatott,(te észre sem vetted)és egy lépést sem tettél azért,hogy megvédj tőle.Csak azt láttad amit látni akartál:hogy mosolygok.Pedig nem örömömben,hanem kínomban tettem,és közben folyamatosan néztem rád,kértelek a szememmel:ments meg.Te nagyon el voltál foglalva-éppen hevesen udvaroltál egy általam is csinosnak titulált nőnek-majd hazaérkezvén elcsattant a jótékony pofon,hogy tudjam-hol is a helyem.
Akkor azt mondtam neked:első és utolsó alkalom volt hogy rámemelted a kezed.Mert könnyű a gyengét bántani…Ne most légy férfi,hanem akkor,amikor a helyzet úgy kívánja.És ha ezt mégegyszer megteszed:elhagylak…
Soha többé nem bántottál,ezért büszke vagyok rád.
2008.12.29.
2008 december 29. | Szerző: Alkony
Nem olyan régen azt mondtad nekem:”Csak ne ismernélek ennyire!”Én azt mondom neked:sohasem ismertél.És félek attól:ha egyszer majd megtalálod és elolvasod ezt a naplót,nem fogsz magadra ismerni.Azért,mert nem ismersz engem.Mert több vagyok annál,mint amit valaha is adtam és megmutattam neked magamból.
Sajnálom…
2009.01.23.
2009 január 23. | Szerző: Alkony
“…Fogadom, hogy gyűlölni is foglak,
fogadom, hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,
mert csak a nagy szerelem bírja el az önzést,
fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,
mert szépen búcsúzni csak ismerőssé hűlt szeretők
egykedvűsége képes…”
Oldal ajánlása emailben
X